Úgy érzem most már végleg nincs tovább,
Boldogságom összes szikrája elúszott már.
Szeretem őt, ezt nem tagadom,
De nem csak az övé a hatalom.

Karomat pengével vágom,
s már csak azt várom,
hogy vége legyen ennek,
az örökös szenvedésnek.
Talán csak én érzem így,
de agyam már nem közvetít..

Hazamész, táskád ledobod,
asztalon kulcsod otthagyod.
Nem érdekel már semmi sem,
Szerencsédre nincs itthon senki sem
Felkészülsz, összeszeded erőidet,
Majd szép lassan felvágod ereidet.
Érzed, hogy folyik véred,
s beugranak szép képek
Érzed, hogy tested hideg,
Fázol, lelked rideg.
Rég nem éreztél már semmit,
soha nem szenvedtél még ennyit.
Mire anyád haza ér már rég késő.Riadtan hivogat..de már nem vagy élő..

Érte megélném a világ összes fájdalmát, Érte itt maradok akármennyire is fáj.Érte kész vagyok tulélni is de meghalni is, ha kell...érte..