Fáj. Fáj, hogy nem zárhatlak már kezeim közé, hogy ennyi idő alatt igy megszerettelek, hogy szinte mindennap látlak, beszélek veled, hogy nem csókolhatlak, hogy nem tölthetek el veled még sok-sok romantikus napot, s éjszakát, hogy nem érted, miért nem beszélek veled. Szerintem azt hiszed, hogy máris eleflejtettelek, mert néha olyan könnyen mesélek neked mindennapjaimról, más fiúkról. Persze, csak azért vagyok más férfiakkal, hogy felejtselek. Talán az segíthet, legalább abban, hogy elfedjem a valóságot. Szeretnélek visszakapni, szerintem te is így vagy ezzel. De jobb ez így, talán. De lehet, hogy nem.
Iszonyúan rossz érzés, ha reménytelen a szerelem annak ellenére, hogy mindketten ugyanazt szeretnénk: egymást.
Nem tudok boldog lenni nélküled, s te sem nélkülem. El kell hogy felejtselek, a boldogságomért, lelki békémért. Szeretlek, remélem nem örökké. Csalódtam, azt mondtad szeretsz, soha nem hagynál el senkiért...
|