Az életét mindenkinek végig kell játszania. Végigbukdácsolni a bukkanókon,átugrani az akadályokat, akkor is, ha 100x elesel. Fel kell állni, és újból megpróbálni, a sebekkel a testeden,lelkeden, amiket akkor szereztél, amikor reménnyel teli szíveddel küzdöttél.Ha ezt nem teszed meg, tényleg nincs értelme semminek, álmaid szemed láttára foszlanak szét, s később csak bánni fogod, hogy nem tettél semmit céljaid eléréséért, szerelmed beteljesedéséért, egy boldog családért, a saját életedért. Öregkorodra egymagadban csak a kandalló előtt ülve a belőle kipattogó, szénné égett fadarabokat fogod mereven bámulni, miközben magadhoz hasonlítod a látványt... Egyszer régen te is egy gyönyörű fadarab voltál, de környezetedtől, barátaidtól elszakított gyengeséged, haragod a világ felé. Csak egy különbség van közted, és a fa között: Ő nem dönthetett jövőjéről, te viszont dönthettél... és a rossz utat választottad.